Szabó Sarolta
|
Bizonyságtétel
1989. májusában születtem Szentesen, Egerben nőttem fel, jelenleg Tóalmáson élek, de Miskolcon vagyok otthon – és a történet további része sem kevésbé bonyolult. Nem keresztény családba születtem, de mondhatni, hogy abban nőttem fel: Édesanyám 9 éves korom körül megtért életünk egy nagyon nehéz szakaszában, és én életemben akkor hallottam először Istenről. Korán megláttam és meggyőződtem arról – minden napos gondoskodását látva – hogy Isten van, és Isten jó – hiszen édesapánk helyett Ő lett a család feje. Egy keresztény gyerektáborban – ez itt a reklám helye: igen, az Élet Szava táborban ’99-ben – viszont azt is megértettem, kicsoda az a Jézus, akiről állandóan hallok a gyülekezetben, és mi köze van Istenhez. A mai napig emlékszem, ahogy egy bohócnak öltözött amerikai önkéntes egy karkötővel magyarázta el az Evangéliumot – nekem pedig összeállt a kép. Innentől számolom a hivatalos keresztény életemet. Aztán általános iskola – semmi különös –, gimnázium – egyetlen „rebellis” protestáns voltam egy egri katolikus iskolában –, és a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara, anglisztika szak. 2012-ben végeztem. Folytathatnám még József Attila után szabadon Curriculum Vitae-szerűen életem történetét, de az a helyzet, hogy amit igazán szívesen elmondanék, kedves olvasó, ahhoz sokkal nagyobb hely és sokkal több idő kellene. Pedig szívesen elmesélném, Isten hogyan nevelt Apaként kisgyerekkorom óta, hogyan fogott meg „végleg” 14 évesen, hogyan tanított és ismertette meg magát számos „kereszténységből-kiábrándulás” ellenére, és hogyan tanultam meg az engedelmességet az egyetem után, aminek a következményeként jelenleg itt dolgozom (és szolgálok) Tóalmáson. Jó kis történetek ezek, de nem énmiattam, hanem amiatt, akiről tanúskodnak: mert az Örökkévaló dicsőségét, valóságát, milyenségét hirdetik. Ha érdekel, és egyszer erre jársz, majd elmesélem. Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! /Zsoltárok 106:1/ |
|