Takáts István
|
A családomnak nem sok köze volt a kereszténységhez, így nekem sem. Isten egy kedves lelkésznőt és a barátságos, befogadó ificsoportját használta arra, hogy elgondolkodjak Istenről. Két év ifibe járás után 1997-ben átadtam az életemet Krisztusnak.
Egy angolklub során, melyet az Élet Szava két volt diákja tartott, arra kaptam lehetőséget, hogy a szegényes családi hátterem ellenére eljöjjek Tóalmásra a táborba táborozóként. Ez alatt az egy hét alatt is világossá vált számomra, hogy ez a hely rendkívül különleges, mivel fantasztikus, Istenfélő emberekkel van tele. A következő héten, mint szobaparancsnok (tanácsadó) jöttem vissza, majd azt követő szeptemberben megkezdtem a Bibliaiskolát is. Életem legszebb évei voltak ezek. Itt alapoztam meg a hitemet, és itt értettem meg, hogy Isten sokkal hatalmasabb még az én gyengeségeimnél is. Nyaranként itt voltam a szobaparancsnokként 4 éven át. Rengeteg gyermek életére lehettem pozitív hatással és ez felbecsülhetetlen kincs! Itt minden mosoly, minden kacagás, minden játék és minden beszélgetés ugyanazt a célt szolgálja: Megismertetni Istent a gyerekekkel és fiatalokkal. Megmutatni nekik, hogy Isten nem unalmas, nem öreg, hanem megismerhető, jó, szerető és értékesnek tart minket. Istennek terve van mindenki számára! Nekünk meg kell tanítanunk a gyerekeket és fiatalokat bízni Istenben. Megmutatni az Ő hatalmas munkáját nekik. Egy számomra nagyon fontos bibliaverssel szeretném befejezni soraimat: „… nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghez vitt” Zsoltárok 78:4 |
|